A McLaren MP4/4 a Forma–1 történetének egyik legdominánsabb versenyautója. Az 1988-as szezonban szinte teljesen uralta a mezőnyt.

Tervezés és mérnökök:

Az MP4/4 tervezését Steve Nichols vezette, míg Gordon Murray technikai igazgatóként járult hozzá a projekt sikeréhez. A tervezés során különös figyelmet fordítottak az alacsony építésre, amely javította az aerodinamikai hatékonyságot és a súlypont elhelyezkedését .

Motor és teljesítmény:

A McLaren MP4/4-et a Honda RA168E 1,5 literes V6 turbómotor hajtotta, amely körülbelül 685 lóerőt teljesített. Ez a motor kiváló üzemanyag-hatékonyságot és megbízhatóságot kínált, ami kulcsfontosságú volt a szigorú 1988-as szabályozások miatt.

Pilóták és eredmények:

A csapatot Ayrton Senna és Alain Prost vezette, akik együtt 15 győzelmet arattak a 16 versenyből álló szezonban. Senna nyolc, míg Prost hét futamot nyert meg, és a csapat összesen 199 pontot gyűjtött, ami akkoriban rekordnak számított.

Dominancia:

Az MP4/4 dominanciáját több tényező is erősítette: az alacsony építésű karosszéria, a megbízható és erős Honda motor, valamint a két kiváló pilóta. Ezen kívül a csapat kiváló stratégiája és a technikai személyzet szakértelme is hozzájárult a sikerhez.

McLaren MP4/4

Ferrari F2002

A Ferrari F2002 a Forma–1 2000-es éveinek egyik legdominánsabb versenyautója, amely az innováció, a megbízhatóság és a kiemelkedő teljesítmény tökéletes kombinációját testesítette meg.

Tervezés és mérnökcsapat:

A Ferrari F2002 tervezését a dél-afrikai Rory Byrne vezette. A technikai igazgató Ross Brawn felügyelte a projektet. A motorfejlesztésért Paolo Martinelli felelt, aki Giles Simonnal együtt dolgozott a Ferrari Tipo 051 V10 erőforráson. A csapat célja az autó súlyának csökkentése és a súlypont alacsonyabbra helyezése volt, ami javította a kezelhetőséget és az aerodinamikai hatékonyságot .

Motor és technikai újítások:

A F2002-ben használt 3,0 literes Tipo 051 V10 motor versenykörülmények között körülbelül 865 lóerőt teljesített 18 600 fordulat/percnél, míg időmérő edzéseken akár 900 lóerőt is elérhetett. A motor alacsony súlypontja és kompakt mérete hozzájárult az autó kiváló egyensúlyához. Az új, titánból készült, kuplung nélküli váltó lehetővé tette a gyors sebességváltásokat és javította a hátsó aerodinamikát .

Pilóták és eredmények:

A 2002-es szezonban Michael Schumacher és Rubens Barrichello vezette a F2002-t. Az autó 15 győzelmet aratott a 19 versenyből, és Schumacher már a 11. futamon bebiztosította világbajnoki címét. A Ferrari konstruktőri bajnoki címet is szerzett, összesen 221 ponttal, ami több volt, mint az összes többi csapat pontjainak összege .

Dominancia:

A F2002 dominanciáját több tényező is erősítette: az innovatív technikai megoldások, a megbízható és erős motor, valamint a kiváló pilótapáros. Az autó aerodinamikai fejlesztései, mint például a periszkópszerű kipufogók, javították a hátsó leszorítóerőt és csökkentették a hátsó felfüggesztés hőterhelését. A Bridgestone kifejezetten a F2002-höz fejlesztett gumiabroncsai tovább növelték az autó teljesítményét .

Mercedes F1 W07 Hybrid 2016

A Mercedes F1 W07 Hybrid a 2016-os Forma–1-es szezon legdominánsabb versenyautója volt. A Mercedes AMG Petronas F1 Team által fejlesztett autóval Lewis Hamilton és Nico Rosberg versenyeztek, akik együtt 19 győzelmet arattak a 21 futamból, és 33 dobogós helyezést értek el. Rosberg kilenc, Hamilton tíz győzelmet szerzett, és Rosberg ezzel megszerezte első világbajnoki címét. A csapat összesen 765 konstruktőri pontot gyűjtött, ami akkoriban rekordnak számított.

Tervezés és mérnökök:

A W07 Hybrid tervezését a Mercedes technikai csapata végezte, amelyet Paddy Lowe (technikai igazgató), Aldo Costa (vezető mérnök) és Geoff Willis (technológiai igazgató) vezetett. A tervezés során különös figyelmet fordítottak az aerodinamikai hatékonyságra és a megbízhatóságra. Az autó számos technikai újítást tartalmazott, például az S-duct rendszert, amely javította az első szárny és a karosszéria közötti légáramlást, valamint a hidraulikus harmadik felfüggesztési elemet, amely javította az autó stabilitását.

Motor és teljesítmény:

A W07 Hybridet a Mercedes-Benz PU106C Hybrid 1,6 literes V6 turbómotor hajtotta, amely körülbelül 950 lóerőt teljesített. A motor kiváló üzemanyag-hatékonyságot és megbízhatóságot kínált, ami kulcsfontosságú volt a szigorú 2016-os szabályozások mellett. Az autó végsebessége elérte a 354 km/h-t, és a szezon során 20 pole pozíciót és 9 leggyorsabb kört ért el.

Dominancia:

A W07 Hybrid dominanciáját több tényező is erősítette: a kiváló aerodinamikai kialakítás, a megbízható és erős motor, valamint a két kiváló pilóta. Ezen kívül a csapat kiváló stratégiája és a technikai személyzet szakértelme is hozzájárult a sikerhez. Az autó statisztikailag a harmadik legdominánsabb Forma–1-es autó a sportág történetében, 90,5%-os győzelmi arányával.

Red Bull Racing RB19 2023

A Red Bull Racing RB19 a 2023-as Forma–1-es szezon egyik legdominánsabb versenyautója volt, amelyet Adrian Newey vezetésével terveztek. A Honda RBPTH001 1,6 literes V6 turbómotorral felszerelt autó 21 győzelmet aratott a 22 futamból, ezzel 95,45%-os győzelmi arányt ért el, ami minden idők egyik legjobbja.

Tervezés és mérnökök:

Az RB19 tervezését Adrian Newey vezette, aki a Red Bull Racing technikai igazgatójaként kulcsszerepet játszott az autó aerodinamikai fejlesztésében. A tervezés során különös figyelmet fordítottak az autó súlycsökkentésére és aerodinamikai hatékonyságára, amely hozzájárult a kivételes teljesítményhez.

Motor és teljesítmény

Az RB19-et a Honda RBPTH001 1,6 literes V6 turbómotor hajtotta, amely kiváló teljesítményt és megbízhatóságot nyújtott. A motor hibrid rendszerrel kombinálva biztosította az autó kiemelkedő sebességét és hatékonyságát.

Pilóták és eredmények:

A csapatot Max Verstappen és Sergio Pérez vezette. Verstappen 19 győzelmet aratott, míg Pérez 2 győzelmet szerzett a szezon során. Az RB19 összesen 860 pontot gyűjtött, és mindkét világbajnoki címet elhódította.

Dominancia tényezői:

Az RB19 dominanciáját több tényező is erősítette: az autó aerodinamikai hatékonysága, a megbízható és erős Honda motor, valamint a két kiváló pilóta. Ezen kívül a csapat stratégiája és a technikai személyzet szakértelme is hozzájárult a sikerhez.

Mercedes W11

A Mercedes W11 a 2020-as Forma–1-es szezon egyik legfejlettebb és legdominánsabb versenyautója volt. A Mercedes-AMG Petronas Formula One Team által fejlesztett autóval Lewis Hamilton és Valtteri Bottas versenyeztek, és a csapat 17 futamból 13 győzelmet aratott. Hamilton 11-szer, Bottas pedig kétszer állhatott a dobogó legfelső fokára. Hamilton ezzel megszerezte hetedik világbajnoki címét, beállítva Michael Schumacher rekordját. A csapat 573 konstruktőri ponttal zárta a szezont, és megszerezte sorozatban hetedik bajnoki címét.

Tervezés és mérnökök:

A W11 fejlesztését a Mercedes technikai stábja végezte, olyan kulcsfigurák vezetésével, mint James Allison (technikai igazgató) és John Owen (főtervező). A tervezés során a hangsúly az aerodinamikai továbbfejlesztésen, a mechanikai tapadás növelésén és a hatékonyabb motorhűtésen volt. Az autó jelentős technikai újítása a DAS-rendszer (Dual Axis Steering) volt, amely lehetővé tette a versenyzők számára, hogy menet közben módosítsák az első kerekek összetartását, javítva ezzel a gumikezelést és a bemelegítést.

Motor és teljesítmény:

A W11-et a Mercedes-AMG F1 M11 EQ Performance 1,6 literes V6-os turbó-hibrid erőforrás hajtotta, amely becslések szerint 1020 lóerő körüli teljesítményt adott le, a hibrid rendszert is beleszámítva. A motort kivételes üzemanyag-hatékonyság és megbízhatóság jellemezte, ami különösen fontos volt a sűrű, lerövidített szezon során. A végsebessége elérte a 360 km/h-t, és a szezonban 15 pole pozíciót és 9 leggyorsabb kört ért el.

Dominancia:

A W11 dominanciáját a rendkívül kifinomult aerodinamikai csomag, a DAS-rendszer adta stratégiai előny, a hibátlan motorteljesítmény, valamint Hamilton és Bottas következetes versenyzése alapozta meg. Ehhez szorosan kapcsolódott a csapat pontos és hatékony stratégiája, valamint a technikai stáb szakértelme, amely lehetővé tette, hogy a Mercedes minden versenypályán domináns maradjon. A statisztikák alapján a W11 a valaha volt legeredményesebb Mercedes F1-autóként vonult be a sportág történetébe, 76,5%-os győzelmi arányával pedig sokak szerint minden idők egyik legjobb Forma–1-es autója lett.

Williams FW14B

A Williams FW14B a Forma–1 történetének egyik legfejlettebb és legsikeresebb versenyautója volt, amely a 1992-es szezonban szinte teljes dominanciát mutatott. Az autót a Williams-Renault csapat használta, és két pilótája, Nigel Mansell és Riccardo Patrese együtt 16 futamból 10 győzelmet szerzett. Mansell kilenc győzelmet aratott, amivel már a szezon korai szakaszában bebiztosította világbajnoki címét. Ez volt Mansell pályafutásának egyetlen világbajnoki címe. A csapat 164 pontot gyűjtött, és magabiztosan nyerte meg a konstruktőri világbajnokságot is.

Tervezés és mérnökök:

Az FW14B tervezéséért Patrick Head (műszaki igazgató) és Adrian Newey (főtervező) feleltek, akiknek együttműködése forradalmi áttöréseket hozott a Forma–1-ben. A tervezés során az autó a lehető legfejlettebb technológiákra épült, köztük a számítógéppel vezérelt aktív felfüggesztésre, a kipörgésgátlóra és a félautomata váltórendszerre. Az aktív felfüggesztés különösen jelentős újítás volt: lehetővé tette, hogy az autó a pálya minden pontján optimális hasmagasságot tartson, ezzel maximális leszorítóerőt biztosítva.

Motor és teljesítmény:

Az FW14B-t a Renault RS3C, majd az év második felében az RS4 típusú 3,5 literes V10-es szívómotor hajtotta, amely körülbelül 750 lóerő leadására volt képes 13 000-es percenkénti fordulatszámon. A motor nemcsak erős, hanem rendkívül megbízható is volt, ami lehetővé tette, hogy a Williams-pilóták magabiztosan vezessenek a versenyeken. Az autó végsebessége meghaladta a 320 km/h-t, és több pole pozíciót és leggyorsabb kört is szerzett az idény során, amely technikai fölényét tovább erősítette.

Dominancia:

Az FW14B sikere nem csupán a nyers teljesítményen múlt, hanem azokon a technológiai újításokon is, amelyek messze megelőzték korukat. Az aktív felfüggesztés és a fejlett elektronikai rendszerek kiváló tapadást és stabilitást biztosítottak minden körülmények között. Nigel Mansell és Riccardo Patrese rendkívül gyorsan és megbízhatóan alkalmazkodtak az autó technikai jellemzőihez, így a csapat teljes szezonban szinte verhetetlen volt. Az FW14B-t a szakértők gyakran a valaha volt egyik legjobb és legfejlettebb Forma–1-es autónak tartják, amely nemcsak a Williams aranykorát jelölte ki, hanem mércét állított az egész mezőny számára is.