1950

Meghatározó versenyzők

Az Alfa Romeo csapata uralta az első szezont, különösen három versenyzőjével. Giuseppe "Nino" Farina három győzelmével megszerezte az első világbajnoki címet. Csapattársa, az argentin Juan Manuel Fangio szintén három futamot nyert, de technikai problémák miatt több versenyt nem fejezett be, így lemaradt a bajnoki címről. Luigi Fagioli, az Alfa Romeo harmadik pilótája, állandó pontszerzőként a harmadik helyen zárt az összetettben.

Meghatározó csapatok és autók

Az Alfa Romeo 158-as modellje, közismert nevén "Alfetta", uralta az 1950-es szezont. Az autó eredetileg az 1930-as évek végén készült, de a háború után továbbfejlesztették. A 158-as modell 1,5 literes, kompresszoros motorja körülbelül 350 lóerőt teljesített, ami akkoriban kiemelkedőnek számított. Az Alfa Romeo versenyzői ezzel a modellel mind a hat európai futamot megnyerték. A Ferrari ebben az évben debütált a világbajnokságban a 125 F1 modellel. Bár nem tudták felvenni a versenyt az Alfa Romeóval, jelenlétük jelezte a csapat elkötelezettségét a sportág iránt, ami később meghozta számukra a sikereket.

Fontos újítások és technológiai fejlesztések

Az 1950-es évek elején a technológiai fejlesztések még viszonylag korlátozottak voltak a Forma–1-ben. Az Alfa Romeo 158-as modellje például egy háború előtti konstrukció továbbfejlesztett változata volt, amely már akkor is kompresszoros motorral rendelkezett. A versenyautók technikai szabályai ebben az időszakban még nem voltak annyira szigorúak, ami lehetőséget adott a mérnököknek a kreatív megoldások alkalmazására.

Összegzés

az 1950-es év a Forma–1 történetének kezdete, ahol az Alfa Romeo dominanciája és a későbbi legendák, mint Farina és Fangio, megalapozták a sportág hírnevét.

Juan Manuel Fangio

Alfa Romeo 158 "Alfetta"

Giuseppe "Nino" Farina

1955

Meghatározó versenyzők

Ebben az évben a versenyzők közül kiemelkedett Juan Manuel Fangio, aki a Mercedes-Benz csapat pilótájaként négy győzelmet szerzett, ezzel megszerezve harmadik világbajnoki címét. Az argentin versenyző ebben az évben is bizonyította kivételes tehetségét és dominanciáját a mezőnyben. Mellette Stirling Moss is a Mercedes színeiben versenyzett, és bár nem tudta legyőzni csapattársát a bajnoki címért folytatott harcban, hazai versenyén, a Brit Nagydíjon diadalmaskodott, ami első Forma–1-es győzelmét jelentette. Moss fiatal kora ellenére megmutatta, hogy komoly kihívóvá válhat a következő években.

A legmeghatározóbb csapatok és autók

A szezonban a Mercedes-Benz W196 kiemelkedett technológiai fejlettségével és teljesítményével. Az autóban egy 2,5 literes, soros nyolchengeres motor dolgozott, amely közvetlen üzemanyag-befecskendezéssel rendelkezett. Ennek köszönhetően a teljesítménye elérte a 290 lóerőt 8500-as percenkénti fordulatszámon, ami a korszak egyik legjobb mutatója volt. A W196 kétféle karosszériával készült: egy nyitott kerekes és egy áramvonalas, zárt kerekes változattal, amelyet elsősorban a nagy sebességű pályákon alkalmaztak. Ez a rugalmasság lehetővé tette a Mercedes számára, hogy minden pályán versenyképes maradjon. A Ferrari csapata is jelen volt a szezonban a Ferrari 625 F1 modellel. Bár nem tudták felvenni a versenyt a Mercedesekkel, a monacói nagydíjon Maurice Trintignant révén sikerült egyetlen győzelmüket megszerezniük. Ez a futam volt az egyetlen, amelyet nem Mercedes-pilóta nyert meg az év során.

A Le Mans-i tragédia és következményei

Az év legtragikusabb eseménye az 1955-ös Le Mans-i katasztrófa volt, amely nemcsak az autósport világát rázta meg, hanem hosszú távú következményekkel is járt. A verseny során Pierre Levegh Mercedes-Benz 300 SLR versenyautója a nézők közé csapódott, több mint 80 ember halálát okozva. Ez volt az autósport történetének egyik legsúlyosabb balesete, amely után több országban felfüggesztették vagy törölték a versenyeket. A tragédia következményeként a Forma–1-es versenynaptárban is változások történtek: törölték a Francia, Német, Svájci és Spanyol Nagydíjakat. A biztonsági előírások és a pályák kialakítása is egyre nagyobb figyelmet kapott, noha az azonnali változások még nem történtek meg. A katasztrófa hatására a Mercedes-Benz a szezon végén visszavonult a motorsportból, és csak évtizedekkel később tért vissza a Forma–1-be. Ez az év tehát nemcsak a technológiai fejlődés, hanem a biztonsági kérdések súlyos következményeinek éve is volt.

Összegzés

Az 1955-ös Forma–1-es szezon a Mercedes dominanciájáról, a technológiai innovációkról és a tragikus eseményekről szólt. Juan Manuel Fangio harmadik világbajnoki címét szerezte meg, a Mercedes-Benz W196 pedig az egyik legfejlettebb versenyautónak számított. Ugyanakkor a Le Mans-i tragédia jelentős változásokat indított el az autósport világában, amelyek hosszú távon meghatározták a Forma–1 fejlődését.

Stirling Moss

Mercedes-Benz W196

1958

Meghatározó versenyzők

Ebben az évben a versenyzők közül kiemelkedett Mike Hawthorn, aki a Ferrari csapat pilótájaként megszerezte első és egybenn utolsó világbajnoki címét. Bár csak egy győzelmet aratott a szezon során, öt második helyezése biztosította számára a bajnoki címet. Stirling Moss szintén figyelemre méltó teljesítményt nyújtott, négy futamgyőzelmet szerzett a szezonban. Annak ellenére, hogy több győzelmet aratott, mint Hawthorn, a megbízhatósági problémák miatt végül egy ponttal lemaradt a világbajnoki címről.

Meghatározó csapatok és autók

Az 1958-as szezonban a Vanwall csapata kiemelkedett, és megszerezte az első alkalommal kiírt konstruktőri világbajnoki címet. A Vanwall autói technológiai szempontból előremutatóak voltak, és jelentős szerepet játszottak a szezon alakulásában. A Ferrari csapata is erős jelenlétet mutatott, különösen Mike Hawthorn és Peter Collins révén. Bár a Ferrari autói megbízhatóak voltak, a szezon során bekövetkezett tragédiák jelentős hatással voltak a csapat teljesítményére és moráljára.

Fontos technológiai újítások

Az 1958-as szezon számos szabályváltozást hozott. A versenyek távját és időtartamát csökkentették: az eddigi 500 kilométer vagy három óra helyett 300 kilométer vagy két óra hosszú lehetett egy verseny. Egységesítették a benzinfelhasználást is, így minden autóba repülőgépbenzint kellett tankolni. Emellett megszűnt a verseny közbeni vezetőcsere lehetősége, és először írták ki a konstruktőrök számára is a világbajnokságot.

Tragikus események és következményeik

Az 1958-as szezon sajnos több tragédiát is hozott. A Francia Nagydíjon Luigi Musso életét vesztette, amikor megpróbálta utolérni csapattársát, Mike Hawthornt. Később, a Német Nagydíjon Peter Collins szenvedett halálos balesetet, ami mélyen megrázta a Ferrari csapatot és különösen Hawthornt, aki közeli barátja volt Collinsnak. A szezon utolsó versenyén, a Marokkói Nagydíjon Stuart Lewis-Evans szenvedett súlyos égési sérüléseket egy balesetben, és néhány nappal később belehalt sérüléseibe. Ezek a tragédiák jelentős hatással voltak a Forma–1 biztonsági intézkedéseire, és felhívták a figyelmet a versenyzők védelmének fontosságára.

Összegzés

Az 1958-as Forma–1-es szezon a technológiai újítások és a szabályváltozások mellett sajnos a tragédiák éve is volt. Mike Hawthorn világbajnoki címe és a Vanwall konstruktőri sikere mellett a versenyzők biztonságának kérdése került előtérbe, ami hosszú távon a sportág fejlődését szolgálta.

Mike Hawthorn

Vanwall

F1 Constructors kupája, minden évben a legtöbb pontal rendelkező csapat kapja.

1961

Meghatározó versenyzők

Ebben az évben a versenyzők közül kiemelkedett Phil Hill, aki a Ferrari csapat pilótájaként megszerezte első és egyetlen világbajnoki címét. Hill a szezon során több győzelmet is aratott, és kiegyensúlyozott teljesítményével biztosította helyét a sportág legnagyobbjai között. Wolfgang von Trips, Hill csapattársa szintén esélyes volt a bajnoki címre, azonban a monzai tragédia során életét vesztette, ami megakadályozta őt abban, hogy Németország első Forma–1-es világbajnoka legyen. Stirling Moss is említésre méltó, aki a Lotus csapat színeiben versenyezve két futamgyőzelmet szerzett, és a harmadik helyen zárta a bajnokságot.

Meghatározó csapatok és autók

Az 1961-es szezonban a Ferrari csapata kiemelkedő teljesítményt nyújtott, és megszerezte a konstruktőri világbajnoki címet. Az új szabályokhoz alkalmazkodva a Ferrari 156-os modellje, közismert nevén a "Cápaorrú", dominálta a mezőnyt. A középmotoros elrendezésű autó 1,5 literes V6-os motorja kiváló teljesítményt nyújtott, ami hozzájárult a csapat sikereihez. A Lotus csapata is figyelemre méltó volt, különösen Stirling Moss révén, aki a Lotus 18-as és 21-es modellekkel versenyezve két futamgyőzelmet aratott. A Lotus autói könnyű szerkezetükkel és innovatív megoldásaikkal tűntek ki a mezőnyből.

Fontos technológiai újítások

Az 1961-es szezonban jelentős szabályváltozások léptek életbe. A motorok maximális hengerűrtartalmát 1,5 literre csökkentették, és betiltották a kompresszoros feltöltést, ami alapvetően megváltoztatta az autók teljesítményét és tervezését. Ezenkívül bevezették a minimum súlyhatárt, ami 450 kg volt, valamint kötelezővé tették a motorindító és a tolatófokozat használatát. A Ferrari gyorsan alkalmazkodott ezekhez a változásokhoz, és a 156-os modelljük kiválóan teljesített az új szabályok mellett. A Lotus csapata is innovatív megoldásokkal reagált, különösen a könnyűsúlyú konstrukciók terén.

Tragikus események és következményeik

Az év legtragikusabb eseménye az olasz nagydíjon, Monzában történt, ahol Wolfgang von Trips és 15 néző életét vesztette egy balesetben. Von Trips Ferrarija ütközött Jim Clark Lotusával, ami miatt a Ferrari a nézők közé csapódott. Ez a tragédia mélyen megrázta az autósport világát, ez megint csak felhívta a figyelmet a biztonsági intézkedések szükségességére. Ennek következtében a versenyszervezők és a csapatok fokozott figyelmet fordítottak a pályák és az autók biztonságának javítására, ami hosszú távon pozitív hatással volt a Forma–1 fejlődésére.

Összegzés

Az 1961-es Forma–1-es szezon a szabályváltozások és a technológiai újítások mellett sajnos a tragédiák éve is volt. Phil Hill világbajnoki címe és a Ferrari dominanciája mellett a monzai baleset rávilágított a biztonság fontosságára, ami hosszú távon a sportág fejlődését szolgálta.

Phil Hill

Lotus 21 Climax

Ferrari 156

1967

Meghatározó versenyzők

Ebben az évben a versenyzők közül kiemelkedett Denny Hulme, aki a Brabham csapat pilótájaként megszerezte egyetlen világbajnoki címét. Hulme kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott a szezon során, és bár csak két futamot nyert meg, állandó pontszerző helyezéseivel biztosította a bajnoki címet. Jack Brabham, a csapat alapítója és társpilótája szintén erős szezont futott, és második helyen zárta a bajnokságot. Brabham tapasztalata és vezetői képességei nagyban hozzájárultak a csapat sikeréhez. Jim Clark, a Lotus csapat sztárja is említésre méltó, aki a szezon során négy futamgyőzelmet aratott. Azonban az autó megbízhatósági problémái miatt nem tudta felvenni a versenyt a Brabham pilótáival a bajnoki címért folytatott harcban.

Meghatározó csapatok és autók

Az 1967-es szezonban a Brabham csapata volt kiemelkedő , és megszerezte második konstruktőri világbajnoki címét. Az autók megbízhatósága és a pilóták kiegyensúlyozott teljesítménye biztosította számukra a sikert. A Lotus csapata bemutatta az új Lotus 49 modellt, amelyben először használták a Ford-Cosworth DFV motort. Ez a 3,0 literes V8-as erőforrás forradalmasította a Forma–1-et, és hosszú évekre meghatározta a technológiai irányvonalat. A Lotus 49 azonnal versenyképesnek bizonyult, és Jim Clark győzelmet aratott vele a holland nagydíjon, ami a motor debütáló versenye volt. A Honda csapata is emlékezetes pillanatokat szerzett, különösen az olasz nagydíjon, ahol John Surtees győzelmet aratott a Honda RA300-zal. Ez a győzelem különösen emlékezetes volt a szoros befutó miatt, ahol Surtees mindössze 0,2 másodperccel előzte meg Jack Brabhamet.

Fontos technológiai újítások

Az 1967-es szezon egyik legjelentősebb technológiai újítása a Ford-Cosworth DFV motor bevezetése volt. Ez a 3,0 literes V8-as erőforrás könnyű és erős volt, és közvetlenül a monocoque vázhoz rögzítették, ami növelte az autó merevségét és javította a kezelhetőséget. A DFV motor gyorsan a mezőny egyik legkeresettebb erőforrásává vált, és számos csapat használta a következő években. Ezen kívül a Lotus 49 bemutatta az integrált motor-váltó egységet, amely szintén hozzájárult az autó súlycsökkentéséhez és a jobb súlyelosztáshoz. Ezek az innovációk jelentős hatással voltak a Forma–1 technológiai fejlődésére.

Tragikus események és következményeik

Az év egyik legtragikusabb eseménye a monacói nagydíjon történt, ahol Lorenzo Bandini súlyos balesetet szenvedett. A Ferrari pilótája elvesztette uralmát autója felett, és a baleset következtében autója kigyulladt. Bandini három nappal később belehalt sérüléseibe. Ezen kívül Bob Anderson brit versenyző is életét vesztette egy teszt során Silverstone-ban, amikor autója megcsúszott a nedves pályán és egy pályabírói posztnak ütközött. Ezek a tragédiák ismételten ráirányították a figyelmet a biztonsági intézkedések fontosságára a Forma–1-ben, és hozzájárultak a későbbi fejlesztésekhez a versenyzők védelme érdekében.

Összegzés

Az 1967-es Forma–1-es szezon technológiai innovációkban gazdag év volt, különösen a Ford-Cosworth DFV motor bevezetésével.

Denny Hulme

Lotus 49

1976

Az 1976-os Forma–1-es szezon a sportág történetének egyik legdrámaibb és legemlékezetesebb éve volt, amelyet a James Hunt és Niki Lauda közötti intenzív rivalizálás, valamint Lauda súlyos balesete és hihetetlen visszatérése tett különlegessé.

Meghatározó versenyzők

James Hunt, a McLaren-Ford brit pilótája, hat futamgyőzelmével és nyolc pole pozíciójával megszerezte első és egyetlen világbajnoki címét, összesen 69 pontot gyűjtve. Niki Lauda, az osztrák versenyző, aki a Ferrari csapat színeiben versenyzett, öt futamgyőzelmet aratott és háromszor indulhatott az élről. Lauda a Német Nagydíjon elszenvedett súlyos balesete ellenére mindössze hat héttel később visszatért, és végül 68 ponttal a második helyen zárta a bajnokságot. Jody Scheckter, a Tyrrell-Ford dél-afrikai pilótája, egy futamgyőzelmet és két pole pozíciót szerzett, és 49 ponttal a harmadik helyen végzett az összetettben.

Meghatározó csapatok és autók

A Ferrari csapata kiemelkedő teljesítményt nyújtott, és 83 ponttal megszerezte a konstruktőri világbajnoki címet. A McLaren-Ford szintén erős szezont futott, 88 ponttal zárva, és Hunt világbajnoki címe révén emlékezetessé tette az évet a csapat számára. A Tyrrell-Ford csapata bemutatta a forradalmi P34 modellt, amely hatkerekű kialakításával hívta fel magára a figyelmet. Jody Scheckter vezetésével a csapat egy futamgyőzelmet aratott, és 88 ponttal a harmadik helyen zárta a konstruktőri bajnokságot.

Fontos technológiai újítások

Az 1976-os szezon egyik legjelentősebb technológiai újítása a Tyrrell P34 hatkerekű versenyautó bevezetése volt. A két extra első kerék célja a tapadás növelése és a légellenállás csökkentése volt. Bár az autó kezdetben versenyképesnek bizonyult, a későbbi szezonokban a koncepció nem vált be hosszú távon. Ezen kívül a csapatok folyamatosan fejlesztették aerodinamikai megoldásaikat és motorjaikat, hogy növeljék a teljesítményt és a megbízhatóságot.

Tragikus események és következményeik

Az év legmegrázóbb eseménye a Nürburgringen rendezett Német Nagydíjon történt, ahol Niki Lauda súlyos balesetet szenvedett. Autója kigyulladt, és Lauda életveszélyes égési sérüléseket szenvedett. Csodával határos módon mindössze hat héttel később visszatért a versenypályára, ami az autósport történetének egyik legnagyobb visszatérése.

Összegzés

Az 1976-os Forma–1-es szezon a sportág egyik legizgalmasabb és legdrámaibb éve volt. James Hunt és Niki Lauda emlékezetes párharca, Lauda hihetetlen visszatérése és a technológiai újítások mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez az évad különleges helyet foglaljon el a Forma–1 történetében

James Hunt és Niki Lauda

Ferrari 312 T

Tyrrell P34

1982

Meghatározó versenyzők

Ebben az évben a versenyzők közül kiemelkedett Keke Rosberg, aki a Williams-Ford csapat pilótájaként megszerezte első és egyetlen világbajnoki címét. Érdekesség, hogy Rosberg mindössze egy futamgyőzelmet aratott a szezon során, mégis 44 ponttal ő lett a bajnok. Didier Pironi, a Ferrari francia pilótája két futamgyőzelmet szerzett, és 39 ponttal a második helyen végzett az összetettben. Pironi azonban a Német Nagydíj edzésén elszenvedett súlyos balesete miatt kénytelen volt idő előtt befejezni a szezont. John Watson, a McLaren-Ford brit versenyzője szintén két futamot nyert meg, és szintén 39 ponttal zárta a szezont, de kevesebb győzelme miatt a harmadik helyen végzett a bajnokságban.

Meghatározó csapatok és autók

A Ferrari csapata nagyon jó teljesítményt nyújtott, és 74 ponttal megszerezte a konstruktőri világbajnoki címet. Ez volt az első alkalom, hogy egy turbómotoros autó nyerte meg a konstruktőri címet. A Williams-Ford csapata Rosberg vezetésével 58 pontot gyűjtött, és a negyedik helyen zárta a konstruktőri bajnokságot. A McLaren-Ford szintén erős szezont futott, 69 ponttal a második helyen végzett a konstruktőri bajnokságban.

Fontos technológiai újítások

Az 1982-es szezonban a csapatok továbbfejlesztették az úgynevezett "ground effect" technológiát, amely az autók alatti légáramlást kihasználva növelte a leszorítóerőt. Ezáltal az autók gyorsabbak és stabilabbak lettek a kanyarokban. Ezen kívül a turbómotorok egyre elterjedtebbé váltak, és a Ferrari sikere is hozzájárult ahhoz, hogy más csapatok is elkezdjék alkalmazni ezt a technológiát.

Tragikus események és következményeik

Az év egyik legtragikusabb eseménye a Belga Nagydíj időmérő edzésén történt, ahol Gilles Villeneuve, a Ferrari kanadai pilótája halálos balesetet szenvedett. A Német Nagydíj edzésén Didier Pironi súlyos balesetet szenvedett, amely véget vetett versenyzői pályafutásának.

Keke Rosberg

Ferrari 126 C2

Wf 1982

1984

Meghatározó versenyzők

Niki Lauda, az osztrák pilóta, aki a McLaren-TAG csapat színeiben versenyzett, öt futamgyőzelmet aratott és végül megszerezte harmadik világbajnoki címét, mindössze fél ponttal megelőzve csapattársát. Alain Prost, a francia versenyző, szintén a McLaren-TAG csapat tagjaként hét futamot nyert meg, ami a legtöbb volt a szezonban. Ennek ellenére a bajnoki címet Lauda szerezte meg, köszönhetően kiegyensúlyozottabb teljesítményének. Elio de Angelis, az olasz pilóta, a Lotus-Renault csapat versenyzője, bár nem nyert futamot, állandó pontszerzőként 34 ponttal a harmadik helyen zárta a bajnokságot.

Meghatározó csapatok és autók

A McLaren-TAG csapata dominálta a szezont, összesen 12 győzelmet aratva a 16 futamból, és megszerezve a konstruktőri világbajnoki címet. Az általuk használt MP4/2-es modell és a Porsche által fejlesztett TAG turbómotor kombinációja rendkívül versenyképesnek bizonyult. A Ferrari csapata is versenyképes volt, különösen Michele Alboreto révén, aki egy futamot nyert meg és 30,5 ponttal a negyedik helyen zárta a bajnokságot. A Brabham-BMW csapata Nelson Piquet vezetésével két győzelmet aratott, és a csapat a harmadik helyen végzett a konstruktőri bajnokságban.

Fontos technológiai újítások

Az 1984-es szezonban a turbómotorok használata egyre elterjedtebbé vált, és a csapatok folyamatosan fejlesztették aerodinamikai megoldásaikat és motorjaikat, hogy növeljék a teljesítményt és a megbízhatóságot.

Mclaren MP4-2

Összegzés

Az 1984-es Forma–1-es szezon a McLaren dominanciájáról és a Lauda-Prost párharcról maradt emlékezetes. Lauda harmadik világbajnoki címe és a mindössze félpontos különbség a két pilóta között a sportág történetének egyik legszorosabb küzdelmét eredményezte.

Brabham BT53

1986

Meghatározó versenyzők

Alain Prost a McLaren-TAG francia pilótája megvédte világbajnoki címét, ezzel az első versenyző lett Jack Brabham óta, aki egymást követő években nyerte el a címet. Prost kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott az egész szezon során, és az utolsó futamon, az Ausztrál Nagydíjon aratott győzelmével biztosította be a bajnoki címet. Nigel Mansell a Williams-Honda brit versenyzője négy futamgyőzelmet szerzett, és az utolsó versenyig esélyes volt a világbajnoki címre. Az Ausztrál Nagydíjon bekövetkezett drámai defektje miatt azonban lecsúszott a bajnoki címről. Nelson Piquet a Williams-Honda brazil pilótája szintén négy futamgyőzelmet aratott, és a szezon során végig harcban volt a bajnoki címért. Végül a harmadik helyen zárta a bajnokságot. Ayrton Senna a Lotus-Renault brazil tehetsége két futamot nyert meg, és számos pole pozíciót szerzett, ezzel is bizonyítva kivételes képességeit.

Meghatározó csapatok és autók

A Williams-Honda csapata dominálta a szezont, és megszerezte a konstruktőri világbajnoki címet. Az FW11-es modell és a Honda erőforrás kombinációja rendkívül versenyképesnek bizonyult. A McLaren-TAG csapata az MP4/2C modellel versenyzett, amely megbízhatóságával és Prost vezetői képességeivel párosítva lehetővé tette a világbajnoki cím megvédését. A Lotus-Renault 98T modelle és Senna tehetsége révén a csapat több pole pozíciót és futamgyőzelmet is szerzett, bár a megbízhatósági problémák hátráltatták őket a bajnoki küzdelemben.

Fontos technológiai újítások

Az 1986-os szezon a turbómotorok csúcsteljesítményének időszaka volt, amikor az erőforrások akár 1400 lóerőt is elérhettek az időmérő edzéseken. Ez a teljesítményszint azóta is példa nélküli a Forma–1 történetében. A csapatok folyamatosan fejlesztették az aerodinamikai megoldásokat és a motorok megbízhatóságát, hogy alkalmazkodjanak a növekvő teljesítményhez és a versenyek kihívásaihoz.

Emlékezetes események

1986-ban rendezték meg az első Magyar Nagydíjat a Hungaroringen, amely az első Forma–1-es futam volt a vasfüggöny mögötti országban. A versenyt Nelson Piquet nyerte meg, és az esemény hatalmas sikernek bizonyult. Azusztrál Nagydíj a szezon utolsó futama Adelaide-ben drámai fordulatot hozott. Mansell defektje és Piquet kényszerű boxkiállása után Prost nyerte a versenyt, ezzel megszerezve a világbajnoki címet.

Alan Prost

FW 11

MP 4/2

1986 Hungaroring

Az 1986-os Forma–1-es szezon a turbókorszak csúcsát jelentette, ahol a technológiai fejlesztések és a versenyzők közötti szoros küzdelmek emlékezetes évadot eredményeztek. A szezon végső kimenetele az utolsó versenyen dőlt el, ami tovább növelte az év izgalmait és jelentőségét a Forma–1 történetében.

Összegzés

1988

Az 1988-as Forma–1-es szezon a sportág történetének egyik legdominánsabb éve volt, amelyet a McLaren-Honda csapat uralma és Ayrton Senna első világbajnoki címe koronázott.

Meghatározó versenyzők

Ayrton Senna, első világbajnoki címét szerezte meg ebben az évben. Bár összesen 94 pontot gyűjtött, a korabeli szabályok szerint csak a legjobb 11 eredmény számított a végső pontszámba, így 90 ponttal zárta a szezont. Senna nyolc futamgyőzelmet aratott és 13 pole pozíciót szerzett, ezzel is bizonyítva kivételes tehetségét. Alain Prost aki szintén a McLaren-Honda csapat tagja volt, hét futamot nyert és összesen 105 pontot gyűjtött. Azonban a legjobb 11 eredmény beszámítása után 87 ponttal a második helyen végzett a bajnokságban. Gerhard Berger az osztrák pilóta a Ferrari színeiben versenyzett, és egyetlen győzelmét az Olasz Nagydíjon aratta, amely az egyetlen futam volt az évben, ahol nem McLaren versenyző nyert. Berger összesen 41 ponttal a harmadik helyen zárta a szezont.

Meghatározó csapatok és autók

McLaren-Honda csapata az MP4/4-es modelljével dominálta a szezont, 16 futamból 15-öt megnyerve. Az egyetlen kivétel az Olasz Nagydíj volt, ahol műszaki hibák miatt nem tudtak győzni. A McLaren-Honda 199 ponttal megszerezte a konstruktőri világbajnoki címet. A Ferrari csapata 65 pontjával a második helyen végzett a konstruktőri bajnokságban. Az Olasz Nagydíjon aratott kettős győzelmük volt a szezon csúcspontja, ahol Gerhard Berger és Michele Alboreto az első két helyen zártak. Benetton-Ford csapata 39 ponttal a harmadik helyen végzett a konstruktőri bajnokságban, bár futamgyőzelmet nem arattak, de következetes teljesítményükkel biztosították helyüket az élmezőnyben.

Fontos technológiai újítások

Az 1988-as szezon a turbókorszak utolsó éve volt. A McLaren-Honda MP4/4-es modellje kiemelkedett az aerodinamikai hatékonyságával és a Honda erőteljes turbómotorjával, amely kombináció lehetővé tette a csapat dominanciáját.

Olasz Nagydíj az egyetlen futam a szezonban, ahol nem a McLaren versenyzői győztek. A Ferrari hazai pályán kettős győzelmet aratott Gerhard Berger és Michele Alboreto révén, ami különösen emlékezetes volt Enzo Ferrari, a csapat alapítójának nem sokkal korábbi halála miatt. Japán Nagydíj a Suzukai versenyen Ayrton Senna megszerezte első világbajnoki címét. Bár a rajtnál visszaesett a 14. helyre, lenyűgöző felzárkózást mutatott be, és végül megnyerte a futamot, ezzel biztosítva a bajnoki címet.

Emlékezetes események

Összegzés

Az 1988-as Forma–1-es szezon a McLaren-Honda dominanciájáról és Ayrton Senna felemelkedéséről maradt emlékezetes. A csapat és versenyzői kivételes teljesítményt nyújtottak, amely hosszú időre meghatározta a Forma–1 történelmét.

Ayrton Senna

MP 4/4

Ferrari győzelmi köre az 1988-as Olasz nagydíjjon

1989

Meghatározó versenyzők

Alain Prost megszerezte harmadik világbajnoki címét a McLaren-Honda színeiben. Bár a szezon során öt futamgyőzelmet aratott, kiegyensúlyozott teljesítményének köszönhetően 76 ponttal zárta az évet, és ezzel megnyerte a bajnoki címet. Ayrton Senna hét futamgyőzelmet szerzett. Azonban a szezon során több műszaki probléma és baleset is hátráltatta, így végül 60 ponttal a második helyen végzett a bajnokságban. Nigel Mansell angol pilóta ebben az évben csatlakozott a Ferrarihoz, és rögtön az első versenyén, a Brazil Nagydíjon győzelmet aratott. A szezon során további egy győzelmet szerzett, és összesen 38 ponttal a negyedik helyen zárta az évet.

Meghatározó csapatok és autók

McLaren-Honda csapat az MP4/5-ös modellel versenyzett, amely a Honda új V10-es motorjával volt felszerelve. A McLaren-Honda dominálta a szezont, és 141 ponttal megszerezte a konstruktőri világbajnoki címet. A Ferrari 1989-es szezonban mutatta be a 640-es modelljét, amely az első Forma–1-es autó volt félautomata váltóval. Bár a szezon elején megbízhatósági problémákkal küzdöttek, később sikerült javítaniuk teljesítményükön, és 59 ponttal a harmadik helyen zárták a konstruktőri bajnokságot. A Williams-Renault ebben az évben kezdte meg együttműködését a Renault-val, és az FW12C modellel versenyeztek. Bár a szezon elején küszködtek, később sikerült javítaniuk teljesítményükön, és 77 ponttal a második helyen zárták a konstruktőri bajnokságot.

Fontos technológiai újítások

Az 1989-es szezonban a turbómotorokat betiltották, és a csapatoknak atmoszférikus motorokra kellett áttérniük. Ez jelentős technológiai változást hozott, és új fejlesztési irányokat nyitott ki. A Ferrari bemutatta a félautomata váltót a 640-es modelljében, amely forradalmi újításnak számított, és később az egész mezőny átvette ezt a technológiát.

Emlékezetes események

A Japán Nagydíjon volt a szezon egyik legjobb pillanata. Prost és Senna összeütköztek a világbajnoki címért folyó küzdelemben. Prost kiesett, míg Senna folytatta a versenyt és elsőként ért célba, de később kizárták, mert szabálytalanul tért vissza a pályára. Ez a döntés biztosította Prost világbajnoki címét, és tovább mélyítette a két pilóta közötti ellentétet. A Magyar Nagydíjon Nigel Mansell a 12. helyről rajtolva nyerte meg a versenyt a Hungaroringen, miután kihasználta Senna és Prost közötti csatát, és látványos előzéseket mutatott be.

Összegzés

Az 1989-es Forma–1-es szezon a technológiai újítások és a versenyzők közötti intenzív rivalizálás éve volt. Prost harmadik világbajnoki címe és a McLaren-Honda dominanciája mellett a Ferrari újításaival és Mansell látványos versenyzéseivel is emlékezetessé tette ezt az évet.

MP 4/5

Ferrari 640

1994

Meghatározó versenyzők

Michael Schumacher német pilóta a Benetton-Ford csapat színeiben versenyzett, és megszerezte első világbajnoki címét. A szezon során nyolc futamgyőzelmet aratott, és összesen 92 pontot gyűjtött. Damon Hill brit versenyző a Williams-Renault csapat tagjaként hat futamot nyert meg, és 91 ponttal a második helyen zárta a bajnokságot. Hill és Schumacher között az egész szezonban szoros verseny alakult ki, amely az utolsó futamon dőlt el. Gerhard Berger osztrák pilóta a Ferrari csapatában versenyzett, és egy futamgyőzelmet szerzett. A szezon során 41 pontot gyűjtött, amivel a harmadik helyen végzett az összetettben.

Meghatározó csapatok és autók

A Benetton-Ford csapat Schumacher vezetésével versenyképes teljesítményt nyújtott, és bár a konstruktőri bajnokságot nem nyerték meg, Schumacher egyéni sikere kiemelkedő volt. A Williams-Renault csapat a szezon elején elveszítette vezető pilótáját, Ayrton Sennát, de Damon Hill vezetésével folytatták a küzdelmet. Végül megszerezték a konstruktőri világbajnoki címet. A Ferrari legendás olasz csapat Gerhard Berger és Jean Alesi pilótákkal versenyzett, és bár nem tudtak a bajnoki címért harcolni, több dobogós helyezést értek el a szezon során.

Fontos technológiai újítások és viták

Az 1994-es szezonban több technikai szabályváltozás lépett életbe, amelyek célja a versenyautók lassítása és a biztonság növelése volt. Betiltották az aktív felfüggesztést, a kipörgésgátlót és az ABS-rendszert. A Benetton csapatot azonban vádak érték, miszerint illegálisan használtak kipörgésgátló rendszert, ami előnyt biztosított számukra. Bár a csapat tagadta a szabálytalanságot, a vita beárnyékolta Schumacher első világbajnoki címét.

Tragikus események és következményeik

Az 1994-es szezon tragédiái közül kiemelkedik a San Marinó-i Nagydíj hétvégéje. Az időmérő edzésen az osztrák Roland Ratzenberger halálos balesetet szenvedett, majd a versenyen a háromszoros világbajnok, Ayrton Senna vesztette életét. Senna halála teljesen megrázta világot, hiszen egyike volt a legnagyobb tehetségeknek, továbbá egy fantasztikus embernek bizonyult. Senna halála egy örök űrt hagyott maga után.  Ezek az események sokkolták a világot, és a biztonsági intézkedések szigorítását eredményezték. Ezenkívül több súlyos baleset is történt a szezon során, amelyek rámutattak a biztonsági hiányosságokra, és további intézkedéseket sürgettek a versenyzők védelme érdekében.

Összegzés

Az 1994-es Forma–1-es szezon a tragédiák, viták és intenzív versenyzés éve volt. Michael Schumacher első világbajnoki címe és a szezon során bekövetkezett események mély nyomot hagytak a sportág történetében, és jelentős változásokat indítottak el a biztonság terén.

B194

Michael Schumacher

FW16

1997

Meghatározó versenyzők

Jacques Villeneuve a Williams-Renault pilótája hét futamgyőzelmet aratott, és tíz pole pozíciót szerzett a szezon során, összesen 81 pontot gyűjtve, amivel megszerezte első világbajnoki címét. Michael Schumacher a Ferrari versenyzője öt futamgyőzelmet szerzett, és három pole pozíciót ért el. Bár 78 pontot gyűjtött, a szezon utolsó futamán történt ütközése miatt kizárták a bajnokságból, így hivatalosan nem rangsorolták. Heinz-Harald Frentzen, Villeneuve csapattársa, a német pilóta egy futamgyőzelmet és egy pole pozíciót szerzett, és 42 ponttal a második helyen végzett a bajnokságban Schumacher kizárása után.

Meghatározó csapatok és autók

Williams-Renault csapata az FW19-es modellel versenyzett, amely kiemelkedő teljesítményt nyújtott, és 123 ponttal megszerezte a konstruktőri világbajnoki címet. A Ferrari csapat az F310B modellel állt rajthoz, és 102 pontot gyűjtött a szezon során, amivel a második helyen zárta a konstruktőri bajnokságot. A Benetton csapat az 197-es modellel versenyzett, és 67 ponttal a harmadik helyen végzett a konstruktőri bajnokságban.

Fontos technológiai újítások

Williams csapat továbbfejlesztette aktív felfüggesztési rendszerét, amely hozzájárult autóik kiváló teljesítményéhez. Emellett a csapatok folytatták az aerodinamikai fejlesztéseket, különös tekintettel a diffúzorokra és a légterelőkre, hogy növeljék az autók leszorítóerejét és stabilitását.

Emlékezetes események

Az Európai Nagydíj a szezon utolsó futama Jerezben zajlott, ahol a világbajnoki cím sorsa dőlt el. Villeneuve, Schumacher és Frentzen azonos időt futottak az időmérő edzésen, de Villeneuve-é volt az első, így ő indulhatott a pole pozícióból. A verseny során Schumacher és Villeneuve összeütköztek, ami után Schumacher kiesett, míg Villeneuve harmadikként ért célba, ezzel megszerezve a világbajnoki címet. Az ütközés miatt Schumacher kizárásra került a bajnokságból. A Magyar Nagydíjon Damon Hill az Arrows autójával majdnem megnyerte a versenyt, de az utolsó körökben technikai probléma miatt lelassult, így Villeneuve átvette a vezetést és győzött. Hill teljesítménye így is kiemelkedő volt, és emlékezetes maradt a szezonban.

Összegzés

Az 1997-es szezon izgalmas csatákat és drámai fordulatokat hozott, különösen a világbajnoki címért folytatott küzdelemben. Jacques Villeneuve teljesítménye és a Williams csapat dominanciája mellett a szezon emlékezetes maradt a Schumacher-Villeneuve ütközésről és annak következményeiről.

Jacques Villeneuve

FW19

2003

Meghatározó versenyzők

Michael Schumacher hatodik világbajnoki címét szerezte meg, ezzel minden idők legsikeresebb Forma–1-es versenyzőjévé vált. A szezon során hat futamgyőzelmet aratott, és összesen 93 pontot gyűjtött. Kimi Räikkönen a McLaren-Mercedes finn versenyzője szoros küzdelemben maradt alul Schumacherrel szemben, mindössze két ponttal lemaradva a bajnoki címről. Räikkönen egy futamot nyert meg, de kiegyensúlyozott teljesítményével és több dobogós helyezésével 91 pontot szerzett. Juan Pablo Montoya a Williams-BMW kolumbiai pilótája szintén versenyben volt a bajnoki címért, és összesen két futamgyőzelmet aratott. Montoya 82 ponttal a harmadik helyen zárta a szezont.

Meghatározó csapatok és autók

Ferrari csapat az F2003-GA modelljével versenyzett, amelyet Gianni Agnelli, a Fiat csoport elnöke tiszteletére neveztek el. A Ferrari 158 ponttal megszerezte a konstruktőri világbajnoki címet, és ezzel tovább erősítette dominanciáját a sportágban. Williams-BMW FW25-ös modellje versenyképesnek bizonyult, és 144 ponttal a második helyen végzett a konstruktőri bajnokságban. Montoya és Ralf Schumacher vezérletével a Williams több futamot is megnyert a szezon során. McLaren-Mercedes csapat MP4-17D modelljével versenyzett, és 142 ponttal a harmadik helyen zárta a konstruktőri bajnokságot. Räikkönen és David Coulthard stabil teljesítménye hozzájárult a csapat sikeréhez.

Fontos technológiai újítások és szabályváltozások

A 2003-as szezonban jelentős szabályváltozások léptek életbe a versenyek izgalmának növelése érdekében. Bevezették az új időmérő rendszert, ahol a pilóták egyetlen mért kört teljesítettek, ami nagyobb kihívást jelentett számukra. Emellett módosították a pontozási rendszert is: az első nyolc helyezett kapott pontot szemben a korábbi első hat helyezettel, ezzel szorosabbá téve a bajnokságot.

A Brazil Nagydíjt kaotikus időjárási körülmények között rendezték meg, és több baleset is történt. Giancarlo Fisichella a Jordan-Forddal megszerezte pályafutása első futamgyőzelmét, miután a versenyt piros zászlóval leintették Mark Webber és Fernando Alonso balesetei miatt. A Brit Nagydíjt egy pályára berohanó néző zavarta meg, aki vallási feliratokkal ellátott táblákat tartott. A biztonsági autó bevetése után Rubens Barrichello a Ferrarival megszerezte a győzelmet, miután több látványos előzést is bemutatott. A Japán Nagydíj szezon utolsó futamán Michael Schumacher a 14. helyről rajtolva a nyolcadik helyen végzett, ami elegendő volt számára a világbajnoki cím megszerzéséhez. A versenyt csapattársa, Rubens Barrichello nyerte meg.

Emlékezetes események

Összegzés

A 2003-as szezon fordulatos versenyeket hozott, ahol több csapat és versenyző is esélyes volt a győzelemre. Michael Schumacher és a Ferrari végül megőrizte dominanciáját, de a szoros bajnoki küzdelem és az új szabályok bevezetése hozzájárultak a Forma–1 népszerűségének növekedéséhez.

F2003-GA

2007

Meghatározó versenyzők

Kimi Räikkönen a finn pilóta első világbajnoki címét szerezte meg a Ferrari színeiben. A szezon során hat futamgyőzelmet aratott, és összesen 110 pontot gyűjtött, mindössze egy ponttal megelőzve riválisait. Lewis Hamilton a brit újonc a McLaren-Mercedes csapatában debütált, és lenyűgöző teljesítményt nyújtott első szezonjában. Négy futamgyőzelmet szerzett, és 109 ponttal a második helyen végzett a bajnokságban. Fernando Alonso a kétszeres világbajnok spanyol versenyző szintén a McLaren-Mercedes csapatát erősítette. Négy futamgyőzelmet aratott, és szintén 109 pontot gyűjtött, de kevesebb második helyezése miatt a harmadik helyen zárta a szezont.

Meghatározó csapatok és autók

A Ferrari a F2007-es modellel versenyzett, amely kiváló teljesítményt nyújtott az egész szezonban. A kémkedési botrány miatt a McLaren kizárása után a Ferrari megszerezte a konstruktőri világbajnoki címet. A McLaren-Mercedes MP4-22-es modellje versenyképes volt, és mindkét pilótájuk esélyes volt a világbajnoki címre. Azonban a kémkedési botrány miatt a csapatot kizárták a konstruktőri bajnokságból, és minden pontjukat elvesztették. A BMW Sauber csapat F1.07-es modellje megbízható és gyors volt, aminek köszönhetően a konstruktőri bajnokságban a második helyen végeztek a McLaren kizárása után.

Fontos technológiai újítások és szabályváltozások

A 2007-es szezonban a Bridgestone lett az egyedüli gumiszállító, miután a Michelin kivonult a Forma–1-ből. Ez egységesebb gumiteljesítményt eredményezett a csapatok között. A szezon végén bejelentették, hogy 2008-tól kezdve betiltják a kipörgésgátló rendszereket, ami jelentős változást hozott a vezetési stílusokban és a technikai fejlesztésekben.

Emlékezetes események

A Kémkedési botrány a szezon egyik legnagyobb botránya volt, amikor kiderült, hogy a McLaren birtokába jutottak bizalmas Ferrari dokumentumok. Ennek következtében a McLarent kizárták a konstruktőri bajnokságból, és 100 millió dolláros pénzbírsággal sújtották. A Brazíliai Nagydíjon a szezon utolsó futamán Kimi Räikkönen győzött, ezzel megszerezve a világbajnoki címet. A finn pilóta mindössze egy ponttal előzte meg Hamilton és Alonso párosát, akik holtversenyben végeztek a második helyen.

Kimi Raikkönen

F2007

Összegzés

A 2007-es Forma–1-es szezon izgalmas év volt, amelyben a pályán és azon kívül is drámai események zajlottak. Kimi Räikkönen világbajnoki címe és a Ferrari sikere mellett a kémkedési botrány is meghatározta az év történéseit, amelyek hosszú távú hatással voltak a sportágra.

2008

Meghatározó versenyzők

A Lewis Hamilton a brit pilóta a McLaren-Mercedes csapat színeiben versenyzett, és öt futamgyőzelmet aratott a szezon során. A szezonzáró Brazil Nagydíjon az utolsó körökben biztosította be világbajnoki címét, mindössze egy ponttal megelőzve Felipe Massát. Felipe Massa a brazil versenyző a Ferrari csapat tagjaként hat futamot nyert meg 2008-ban. Hazai pályán, a Brazil Nagydíjon győzött, de Hamilton utolsó pillanatban szerzett ötödik helye miatt végül a második helyen zárta a bajnokságot. Kimi Räikkönen a címvédő finn pilóta szintén a Ferrari színeiben versenyzett, és két futamgyőzelmet szerzett. A szezon végén 75 ponttal a harmadik helyen végzett az egyéni bajnokságban.

Meghatározó csapatok és autók

A Ferrari F2008-as modellel versenyzett, amely kiváló teljesítményt nyújtott az egész szezonban. És a végén a Ferrari 172 ponttal megszerezte a konstruktőri világbajnoki címet. A McLaren-Mercedes MP4-23-as modellje versenyképes volt, és Lewis Hamilton vezetésével 151 ponttal a második helyen zárta a konstruktőri bajnokságot. BMW Sauber csapat F1.08-as modellje megbízható és gyors volt, aminek köszönhetően 135 ponttal a harmadik helyen végzett a konstruktőri bajnokságban.

Fontos technológiai újítások és szabályváltozások

A 2008-as szezonban betiltották a kipörgésgátló rendszert, amely jelentős változást hozott a vezetési stílusokban és a technikai fejlesztésekben. Ez a módosítás növelte a versenyzők szerepét az autók irányításában, mivel nagyobb figyelmet igényelt a gázadás és a tapadás kezelése.

Emlékezetes események

Sebastian Vettel győzelme Monzában: A Toro Rosso csapat német pilótája, Sebastian Vettel az esős Olasz Nagydíjon megszerezte pályafutása első futamgyőzelmét, ezzel ő lett a Forma–1 történetének legfiatalabb futamgyőztese. Az Első éjszakai futamot Szingapúrban, 2008-as szezonban rendezték meg az első éjszakai Forma–1-es futamot Szingapúrban. A versenyt Fernando Alonso nyerte meg, azonban később kiderült, hogy csapattársa, Nelson Piquet Jr. szándékosan okozott balesetet, hogy előnyhöz juttassa Alonsót. Ez a "Crashgate" botrány néven elhíresült esemény komoly következményekkel járt a Renault csapat számára. Dramatikus szezonfinálé Brazíliában a világbajnoki cím sorsa az utolsó futam utolsó körében dőlt el. Felipe Massa megnyerte a Brazil Nagydíjat, és már világbajnoknak érezhette magát, de Lewis Hamilton az utolsó kanyarok egyikében megelőzte Timo Glockot, ezzel biztosítva az ötödik helyet, ami elegendő volt számára a világbajnoki cím megszerzéséhez.

Lewis Hamilton

MP4-23

F2008

Sebastian Vettel

Összegzés

A 2008-as Forma–1-es szezon az egyik legizgalmsabb év volt, amelyben a technikai változások és a szoros versenyek emlékezetes pillanatokat hoztak. Lewis Hamilton első világbajnoki címe és a Ferrari konstruktőri sikere mellett a szezon számos drámai eseménye hozzájárult a sportág történetének gazdagításához.

2010

Meghatározó versenyzők

Sebastian Vettel német pilóta a Red Bull Racing színeiben versenyzett, és öt futamgyőzelmet aratott a szezon során. A szezonzáró Abu-dzabi Nagydíjon elért győzelmével 256 ponttal megszerezte első világbajnoki címét, mindössze 23 évesen és 134 naposan, ezzel a sportág legfiatalabb világbajnoka lett. Fernando Alonso a Ferrari csapat tagjaként szintén öt futamot nyert meg 2010-ben. A szezonzáró verseny előtt vezette a bajnokságot, de az Abu-dzabi Nagydíjon elért hetedik helye miatt végül 250 ponttal a második helyen zárta a bajnokságot. Mark Webber az ausztrál pilóta, Vettel csapattársa a Red Bull Racingnél, négy futamgyőzelmet szerzett a szezonban. Összesen 242 pontot gyűjtött, amivel a harmadik helyen végzett az egyéni bajnokságban.

Meghatározó csapatok és autók

A Red Bull Racing csapata az RB6-os modellel versenyzett, amely kiemelkedő aerodinamikai tulajdonságainak köszönhetően dominálta a szezont. A Red Bull Racing 498 ponttal megszerezte első konstruktőri világbajnoki címét, amit már a Brazil Nagydíjon bebiztosított egy kettős győzelemmel. Ferrari az F10-es modellel állt rajthoz, és 396 ponttal a harmadik helyen zárta a konstruktőri bajnokságot. Fernando Alonso vezetésével a Ferrari az utolsó futamig versenyben volt az egyéni világbajnoki címért. A McLaren-Mercedes csapat MP4-25-ös modellje versenyképes volt, és 454 ponttal a második helyen végzett a konstruktőri bajnokságban. Lewis Hamilton és Jenson Button is harcban állt a világbajnoki címért a szezon nagy részében.

Fontos technológiai újítások és szabályváltozások

A 2010-es szezonban jelentős szabályváltozás volt, hogy betiltották a verseny közbeni üzemanyag-utántöltést. Ennek következtében a csapatoknak nagyobb üzemanyagtartályokat kellett tervezniük, és a versenystratégiák is jelentősen megváltoztak. Emellett a pontrendszert is módosították: az első tíz helyezett pontot szerzett, a győztes 25 pontot kapott, míg a második helyezett 18-at, a harmadik pedig 15-öt. Ez a változtatás növelte a győzelmek jelentőségét a bajnokság szempontjából.

Emlékezetes események

Az Abu-dzabi Nagydíj szezonzáró versenyen négy pilóta is esélyes volt a világbajnoki címre: Alonso, Webber, Vettel és Hamilton. Vettel győzelmével és Alonso hetedik helyével a német pilóta megszerezte a bajnoki címet, ezzel ő lett a sportág legfiatalabb világbajnoka. A Török Nagydíjon a verseny során a Red Bull Racing két pilótája, Vettel és Webber összeütközött, ami miatt egyikük sem tudott nyerni. Ez az incidens feszültséget okozott a csapaton belül, és befolyásolta a szezon további alakulását.

Összegzés

A 2010-es Forma–1-es szezon megint csak nagyon izgalmas évnek bizonyult , amelyben az utolsó futamig nyitott maradt a világbajnoki cím sorsa. Sebastian Vettel és a Red Bull Racing sikere új korszak kezdetét

RB6

2012

Meghatározó versenyzők

Sebastian Vettel, a Red Bull Racing pilótája öt futamgyőzelmet aratott a szezon során, és 281 ponttal megszerezte harmadik világbajnoki címét. Fernando Alonso, a Ferrari versenyzője három futamot nyert meg, és 278 ponttal a második helyen végzett az egyéni bajnokságban. Kimi Räikkönen a Lotus finn pilótája egy futamgyőzelmet szerzett, és 207 ponttal a harmadik helyen zárta a szezont.

Meghatározó csapatok és autók

A Red Bull Racing csapata az RB8-as modellel versenyzett, amely kiemelkedő aerodinamikai tulajdonságainak köszönhetően dominálta a szezont. A Red Bull Racing 460 ponttal megszerezte harmadik konstruktőri világbajnoki címét. A Ferrari csapata az F2012-es modellel állt rajthoz, és 400 ponttal a második helyen végzett a konstruktőri bajnokságban. A McLaren-Mercedes csapata MP4-27-es modellje versenyképes volt, és 378 ponttal a harmadik helyen zárta a konstruktőri bajnokságot.

Fontos technológiai újítások és szabályváltozások

A 2012-es szezonban a Pirelli továbbra is a Forma–1 hivatalos gumiszállítója volt, és új keverékeket vezetett be a versenyek izgalmának növelése érdekében. Emellett a csapatok folytatták az aerodinamikai fejlesztéseket, különös tekintettel a kipufogógázok aerodinamikai felhasználásának szabályozására.

Emlékezetes események

A Brazíliai Nagydíjon ami a szezonzáró futam, Sebastian Vettel a rajtot követően vissza esett a mezőny leghátuljára, és úgy nézett ki hogy Alonso fogja nyerni a versenyt, és ez álltal a bajnokságot is, de Vettel fantasztikus képességeinek köszönhetően, Óriasi performancal, végül a hatodik helyen végzett, ami elegendő volt számára a világbajnoki cím megszerzéséhez.

Összegzés

A 2012-es Forma–1-es szezon eseménydús volt, amelyben a világbajnoki cím sorsa az utolsó futamon dőlt el. Sebastian Vettel és a Red Bull Racing sikere új korszak kezdetét jelentette a Forma–1-ben, míg a szezon során tapasztalt szoros versenyzés és változatos eredmények emlékezetessé tették ezt az évet a rajongók számára.

Fernando Alonso

RB8

2021

Meghatározó versenyzők

Max Verstappen a Red Bull Racing holland pilótája tíz futamgyőzelmet aratott a szezon során, és 395,5 ponttal megszerezte első világbajnoki címét. Verstappen ezzel ő lett az F1 negyedik legfiatalabb világbajnoka. Lewis Hamilton a Mercedes brit versenyzője nyolc futamot nyert meg 2021-ben, és 387,5 ponttal a második helyen végzett az egyéni bajnokságban. Valtteri Bottas a Mercedes finn pilótája egy futamgyőzelmet szerzett, és 226 ponttal a harmadik helyen zárta a szezont.

Meghatározó csapatok és autók

A Mercedes csapata az F1 W12-es modellel versenyzett, és 613,5 ponttal megszerezte a konstruktőri világbajnoki címet. A Red Bull Racing csapata az RB16B modellel állt rajthoz, és 585,5 ponttal a második helyen végzett a konstruktőri bajnokságban. A Ferrari csapata az SF21-es modellel versenyzett, és 323,5 ponttal a harmadik helyen zárta a konstruktőri bajnokságot.

Fontos technológiai újítások és szabályváltozások

A 2021-es szezonban a csapatoknak alkalmazkodniuk kellett a padlólemezre vonatkozó új szabályokhoz, amelyek célja az autók leszorítóerejének csökkentése volt a biztonság növelése érdekében. Emellett a költségvetési sapka bevezetése is jelentős változást hozott, amely korlátozta a csapatok éves kiadásait, elősegítve a versenyzői mezőny kiegyenlítettebbé tételét.

Emlékezetes események

Az Abu-dzabi Nagydíj szezonzáró futamon Verstappen és Hamilton azonos pontszámmal érkeztek, így aki előrébb végez, az nyeri a világbajnoki címet. Bár szinte végig Hamilton vezetett, az utolsó körben Verstappen előzni tudott, amivel megnyerte a futamot és a világbajnokságot is. A Mercedes később megtámadta a verseny végeredményét, de mindkét óvásukat elutasították. A Britt Nagydíjon a verseny első körében Hamilton és Verstappen összeütköztek, ami miatt Verstappen nagy sebességgel a falnak csapódott és kiesett. Hamilton 10 másodperces büntetést kapott, de ennek ellenére megnyerte a futamot. Az Olasz Nagydíj a verseny során ismét összeütközött Hamilton és Verstappen, mindketten kiestek. A baleset után a McLaren kettős győzelmet aratott, Daniel Ricciardo első, Lando Norris második helyen végzett.

Összegzés

A 2021-es Forma–1-es szezon izgalmas és minden képpen frodulatos év volt, amelyben a világbajnoki cím sorsa az utolsó futam utolsó körében dőlt el. Max Verstappen és a Red Bull Racing sikere új korszak kezdetét jelentette a Forma–1-ben, míg a szezon során tapasztalt szoros versenyzés és drámai események az egyik legemlékezetesebb szezonként maradt meg mindenkinek.

Max Verstappen

W12

RB16b

2024

Meghatározó versenyzők

Max Verstappen a Red Bull Racing pilótája megszerezte negyedik világbajnoki címét, ezzel csatlakozva azon kevés versenyzők közé, akik sorozatban négyszer nyertek világbajnokságot. Lando Norris a McLaren brit versenyzője első Forma–1-es futamgyőzelmét szerezte meg a Miami Nagydíjon, és a szezon során több dobogós helyezést is elért, ami hozzájárult csapata sikeréhez. Lewis Hamilton a Mercedes pilótája győzelmet aratott a Brit Nagydíjon, megszakítva hosszú nyeretlenségi sorozatát, és ezzel emlékezetessé tette utolsó szezonját a csapatnál, mielőtt 2025-ben a Ferrarihoz igazol.

Meghatározó csapatok és autók

A McLaren csapata 26 év után megszerezte a konstruktőri világbajnoki címet, köszönhetően Lando Norris és Oscar Piastri kiváló teljesítményének, akik jelentős hátrányt dolgoztak le a szezon során. A Red Bull Racing Annak ellenére, hogy Max Verstappen egyéni világbajnoki címet szerzett, a csapatnak a szezon második felében szembe kellett néznie a McLaren erősödésével, ami végül a konstruktőri cím elvesztéséhez vezetett. A Mercedes csapat számára kihívásokkal teli szezon volt, mivel nem tudták tartani a lépést a McLaren és a Red Bull tempójával, bár Lewis Hamilton győzelme Silverstone-ban emlékezetes pillanat volt.

Fontos technológiai újítások és szabályváltozások

A 2024-es szezonban a csapatok tovább finomították az autók aerodinamikai kialakítását és a hibrid hajtásláncokat, hogy növeljék a hatékonyságot és a teljesítményt. Ezenkívül a Pirelli új gumikeverékeket vezetett be, amelyek befolyásolták a versenystratégiákat és a csapatok teljesítményét.

Emlékezetes események

A Szaúd-arábiai Nagydíj Forma–2-es versenyző, Oliver Bearman meglepetést okozott, amikor a Ferrari helyettesítőjeként a hetedik helyen végzett, miután Carlos Sainz Jr. vakbélműtét miatt nem tudott indulni. A Miami Nagydíjon Lando Norris megszerezte első Forma–1-es futamgyőzelmét, ami jelentős mérföldkő volt a McLaren számára a szezonban. A Brazil Nagydíjon Max Verstappen emlékezetes versenyzéssel, a 17. helyről rajtolva nyerte meg a futamot elképesztő körlülmények között, ezzel is bizonyitva, nem véletlenül háromszoros világbajnok, és ezzel biztosítva a negyediket.

Összegzés

A 2024-es Forma–1-es szezon izgalmas és fordulatos év volt, amelyben a McLaren visszatért a csúcsra a konstruktőri bajnokság megnyerésével, míg Max Verstappen tovább erősítette helyét a sportág legendái között negyedik világbajnoki címével. A szezon során számos emlékezetes pillanat és fiatal tehetség tűnt fel, ami izgalmas jövőt vetít előre a Forma–1 számára.

MCL38

W15